Kedves BKV! Köszi, hogy adtad a formádat :)
Azt tényleg úgy szeretem, amikor valakit ismersz, és tudod, hogy észrevett, amikor felszálltál a buszra, de fogja magát, és egy határozott mozdulattal hátat fordít neked... Ez most annyira idegesít, hogy mindjárt megnézek egy filmet... még ilyet!
Egyébként ezen kívül is elég eseménydús volt a BKV-s élményem ma. Suliba menet akkora dugó volt, hogy laza 20 percet késtem német óráról. TAMARAAAA!!! Warum kommst du immer zu spät zu den Deutschstunde??? Najó, ezt így konkrétan ma nem kaptam meg, de szokása kedves führerinünknek hasonló szívhez szóló kérdéseket feltennie. Egyébként Alexa is elkésett, és naggggyon örültem, hogy nem egyedül kellett becsoszognom fülig vörösen.
Ezen kívül, visszafelé a buszon (jéééé) leült elém egy srác, akivel régen elég gyakran szemeztem. De akkor még együtt jártunk reggelente. Mindig néztem, hogy milyen fura cipője van, meg milyen szép kék szeme. Persze azt sem voltam rest megfigyelni, hogy elállnak a fülei, sovány és olyan határozatlan ábrázata van, mint egy nyúlnak. Nem is tudom, hogy mi tetszett benne igazán, talán csak jól elszórakoztattam magam azzal, hogy őt nézem. Szóval ez a fiú ült le elém, ki is szúrta, hogy hoppá, túl közel került hozzám (ezeddig megvolt köztünk a minimum 2 méter távolság), szinte nekiszorult a térde az enyémnek. Amikor észrevettem a reakcióját és az idegességet az arcán, elmosolyodtam, hogy milyen lányos zavar fogta el egy kis "érintkezés" miatt. Most nem szemeztünk, elég régen láttam már utoljára ahhoz, hogy neki álljak face to face kacérkodni, meg már nem is vonzott a tekintete. Kész, elmúlt. De azért bepróbálkoztam, hátha köszön nekem, erre fogta magát, és elkezdett a telefonjával szórakozni. Ide-oda tette, nézegette, basztatta, csak ne kelljen rám néznie. Amikor meg kibámultam az ablakon, végig éreztem magamon a tekintetét. Hát elég fain volt :D Aztán úgy félúton egy csajszi felállított a helyemről, mert a barátnője rosszul lett. Nem is csodálom, hosszú nadrágban és hosszú ujjú pólóban ácsorgott egészen addig, kb. 30°C-ban. Jaj úgy izgultam, hogy mi lesz... de olyan gyorsan le is szálltak a buszról, hogy a kálium-nátrium pumpám még épphogy csak elérte az utóhiperpolarizáció szintet... Irónia, be ne vegyétek.
Szerencsére itthon mikor leszálltam a buszról, észrevettem, hogy kint van Máté meg Endi a játszótéren és fociznak. Nekem is kedvem volt kicsit kimenni, szóval leálltam velük rugdosni azt a szerencsétlen labdát. Közben csupa fincsi dologról beszéltünk, mint Hortobágyi palacsinta, boncolás, állatkínzás, halálbüntetés... :)
Remélem történni fog még valami ezen a napon, mert úgy lenne kerek. Lehet, hogy lelépek majd este.
Addig is chaoooo :)
Egyébként ezen kívül is elég eseménydús volt a BKV-s élményem ma. Suliba menet akkora dugó volt, hogy laza 20 percet késtem német óráról. TAMARAAAA!!! Warum kommst du immer zu spät zu den Deutschstunde??? Najó, ezt így konkrétan ma nem kaptam meg, de szokása kedves führerinünknek hasonló szívhez szóló kérdéseket feltennie. Egyébként Alexa is elkésett, és naggggyon örültem, hogy nem egyedül kellett becsoszognom fülig vörösen.
Ezen kívül, visszafelé a buszon (jéééé) leült elém egy srác, akivel régen elég gyakran szemeztem. De akkor még együtt jártunk reggelente. Mindig néztem, hogy milyen fura cipője van, meg milyen szép kék szeme. Persze azt sem voltam rest megfigyelni, hogy elállnak a fülei, sovány és olyan határozatlan ábrázata van, mint egy nyúlnak. Nem is tudom, hogy mi tetszett benne igazán, talán csak jól elszórakoztattam magam azzal, hogy őt nézem. Szóval ez a fiú ült le elém, ki is szúrta, hogy hoppá, túl közel került hozzám (ezeddig megvolt köztünk a minimum 2 méter távolság), szinte nekiszorult a térde az enyémnek. Amikor észrevettem a reakcióját és az idegességet az arcán, elmosolyodtam, hogy milyen lányos zavar fogta el egy kis "érintkezés" miatt. Most nem szemeztünk, elég régen láttam már utoljára ahhoz, hogy neki álljak face to face kacérkodni, meg már nem is vonzott a tekintete. Kész, elmúlt. De azért bepróbálkoztam, hátha köszön nekem, erre fogta magát, és elkezdett a telefonjával szórakozni. Ide-oda tette, nézegette, basztatta, csak ne kelljen rám néznie. Amikor meg kibámultam az ablakon, végig éreztem magamon a tekintetét. Hát elég fain volt :D Aztán úgy félúton egy csajszi felállított a helyemről, mert a barátnője rosszul lett. Nem is csodálom, hosszú nadrágban és hosszú ujjú pólóban ácsorgott egészen addig, kb. 30°C-ban. Jaj úgy izgultam, hogy mi lesz... de olyan gyorsan le is szálltak a buszról, hogy a kálium-nátrium pumpám még épphogy csak elérte az utóhiperpolarizáció szintet... Irónia, be ne vegyétek.
Sajnos erről a gyönyörű ábráról lemaradt az utóhiperpolarizáció, de képzeljétek oda a repolarizáció mögé
Szerencsére itthon mikor leszálltam a buszról, észrevettem, hogy kint van Máté meg Endi a játszótéren és fociznak. Nekem is kedvem volt kicsit kimenni, szóval leálltam velük rugdosni azt a szerencsétlen labdát. Közben csupa fincsi dologról beszéltünk, mint Hortobágyi palacsinta, boncolás, állatkínzás, halálbüntetés... :)
Remélem történni fog még valami ezen a napon, mert úgy lenne kerek. Lehet, hogy lelépek majd este.
Addig is chaoooo :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése