Bolond...

Körülbelül egy óra múlva kezdődik a Big Band-es koncert a Dózsában. Lehet, hogy el kéne kezdenem készülődni, de annyira nincs kedvem most odamenni, hogy azon gondolkozom, elüttetem magam. Csak egy kicsit, hogy nagyobb bajom ne essen... Egy laza kis agyrázkódás még nem árthat annyit! :) Vagy véletlenül eltöröm az ujjamat, mert rávágom az ajtót. És szerencsétlenségemre pont egy olyan darabot játszok, ahol nem hagyhatok ki hangokat. Najó, de, de én pont a kisujjamat töröm el, mert az kihagyhatatlan a darabban. Sőt, inkább elraboltatom magam az "idegenekkel". Vagy csak egyszerűen itthon maradok, és felmondok...

Sajnos nem tehetem meg, mert ez rontaná a presztízsem, ami nincs, szóval mínuszban lennék. Szarügy... Ha pályán akarok maradni, akkor ugyanolyan lelkesedéssel kell játszanom a Caravan-t 20x-ra is, 100x-ra is, mint elsőre. És még akkor is örülnöm kell neki, ha fáj a hasam, ha fáradt vagyok, ha menstruálok, ha épp mosórongy vagyok, vagy ha dobott a pasim. De most egyik sem áll fönn, egyszerűen csak nincs kedvem hozzá. Remélem ott majd egy kicsit elkezdek izgulni, mert jelenleg aludhatnékom van. Talán csak álmodom, hogy felhívtak arra a színpadra, és elő-száma lehetek ennek a zenekarnak. De ha ez már ilyen álom értékű, akkor mi a fenének nyavajgok? Fene tudja... Tudtátok, hogy a fene az naaaaaagyooooon régen egy kis szörny szobor volt, nyitott szájjal, amibe egy fészket készítettek a bennszülöttek, és annak a hajszálát rakták a tátott szájba, akit nem láttak szívesen? Innen származik a "menj a fészkes fenébe" oltás. Na szóval menjek a fészkes fenébe. Nekem semmi sem jó! :D Na, ez nem igaz, nagyon meg vagyok elégedve sok mindennel... khm... Hát igen :$ :D Jóóóóóó, akkor most levegővétel, felveszem a szép fekete flamenco estélyimet, feldobom a hajam (elhagytam útközben) és sminkelek. Igen, sminkelek... :( Na mindjárt meg is jött a kedvem, így kell ezt a felspilázást, csőő, köszi hogy segítettem magamon! WTF??! Valaki üssön le...