Oh My God!
Büdösen, kócosan, fáradtan túl vagyok egy oltári nagy bulin! Tegnap még nem gondoltam volna, hogy úgy végződik a nap, ahogy, azokkal, akikkel... Mindenesetre akkorát tomboltunk Alexával, hogy összesen nem tudjuk már megszámolni, hány bizarr és lehetetlen dolgot műveltünk... :) Tomit köszöntöttem, eredetileg ez volt a cél, ami tulajdonképpen jól is sikerült. Sziklában kezdtünk (mármint ahol már én is ott voltam, Alexa egész nap vele volt), aztán átmentünk egy sráchoz házibuliba. Na ott... Basszus, olyat táncoltunk, amit én mindig is előnyben részesítettem, ha táncról volt szó, hogy NO TABU!
Olyan volt, mintha ruhában szexeltek volna az emberek, mindenki 100% beleélte magát a ritmusba, a zenébe, és amikor valaki táncolt valakivel, nem volt semmi távolság, semmi gátlás, semmi határ! Arról nem is beszélve, hogy sokunkon már ruha sem volt... Én se vittem túlzásba xD Felszabadultam, őrültnek éreztem magam, és nem csak simán őrültnek, hanem akinek még őrült barátai is vannak!!!!!!!!!!!!!! Jaj, úgy visszamennék, ezt napokig el tudnám viselni...
És olyan jó volt Tomival! Nem úgy nyálasan jó, hanem úgy igazán, tényleg jó! A buszon gondolkoztam rajta, hogy mik voltak éjszaka, tánc közben, itt ott, de tök érzelemmentesen gondoltam rá. Tudom, hogy ki tudnám neki nyitni a szívemet, hiszen nála zártam be, de addig nem, addig maradok olyan tömör vasgolyó, amit az élet formált belőlem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem remélem... dehogynem! Csak nem foglalkozok vele. Nem kell több csalódás, buli kell, barátok, őrültségek! Ez az, amire én most vágyom :)
Viszonylag korán leléptünk, hogy reggel fel tudjunk kelni, így 3 körül már ágyban lehettünk Alex-szal. Még beszélgettünk kicsit, megint kiderült, hogy sokat jelentünk egymásnak, és ez lelki megnyugvást meg biztonságot ad az én jellemtelenségemnek. Legalább tudom, hogy valakinek igazán számítok, és ez az, amiért érdemes élni. Ugyanígy Nórival is... Ő is velünk volt még Sziklában, de ők Janival tényleg elég hamar hazamentek. Sajnos...
Szal reggel kelesztő volt és mentünk ki Csabiért és Robiért az állomásra. Jól éreztem magam, mert ők is koszosak és csapzottak voltak a nagy Metallica koncert után :D De még így is vonzóak... Robi kikísért a buszomhoz, holott én mentem ki "eléjük" a pályaudvarra, szóval nagyon jól esett, aztán sajnos hamar szét kellett szakadnunk. :/ Itthon meg, basszus, egész nap alszom, vagy eszem! :D Olyan vagyok, mint egy macska, vagy egy.... nem is tudom, ki csinálja ezt. Garfield... Szerencsére nem áll szándékomban bundát növeszteni, se cirmokat a hátamra, bár ha ilyen bűnös éjszakákat hagyom magam mögött, lehet, hogy be kéne állnom egy flagelláns csoportba, ostorral csapkodni a hátamat bocsánatért esedezni...
Eskü nem kerülök a mennybe, már ha van olyan, de kit érdekel? Szerintem az utóbbi 100 évben veszteséges lett a hely fenntartása, mert senki nem látogatja...
Olyan volt, mintha ruhában szexeltek volna az emberek, mindenki 100% beleélte magát a ritmusba, a zenébe, és amikor valaki táncolt valakivel, nem volt semmi távolság, semmi gátlás, semmi határ! Arról nem is beszélve, hogy sokunkon már ruha sem volt... Én se vittem túlzásba xD Felszabadultam, őrültnek éreztem magam, és nem csak simán őrültnek, hanem akinek még őrült barátai is vannak!!!!!!!!!!!!!! Jaj, úgy visszamennék, ezt napokig el tudnám viselni...
És olyan jó volt Tomival! Nem úgy nyálasan jó, hanem úgy igazán, tényleg jó! A buszon gondolkoztam rajta, hogy mik voltak éjszaka, tánc közben, itt ott, de tök érzelemmentesen gondoltam rá. Tudom, hogy ki tudnám neki nyitni a szívemet, hiszen nála zártam be, de addig nem, addig maradok olyan tömör vasgolyó, amit az élet formált belőlem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem remélem... dehogynem! Csak nem foglalkozok vele. Nem kell több csalódás, buli kell, barátok, őrültségek! Ez az, amire én most vágyom :)
Viszonylag korán leléptünk, hogy reggel fel tudjunk kelni, így 3 körül már ágyban lehettünk Alex-szal. Még beszélgettünk kicsit, megint kiderült, hogy sokat jelentünk egymásnak, és ez lelki megnyugvást meg biztonságot ad az én jellemtelenségemnek. Legalább tudom, hogy valakinek igazán számítok, és ez az, amiért érdemes élni. Ugyanígy Nórival is... Ő is velünk volt még Sziklában, de ők Janival tényleg elég hamar hazamentek. Sajnos...
Szal reggel kelesztő volt és mentünk ki Csabiért és Robiért az állomásra. Jól éreztem magam, mert ők is koszosak és csapzottak voltak a nagy Metallica koncert után :D De még így is vonzóak... Robi kikísért a buszomhoz, holott én mentem ki "eléjük" a pályaudvarra, szóval nagyon jól esett, aztán sajnos hamar szét kellett szakadnunk. :/ Itthon meg, basszus, egész nap alszom, vagy eszem! :D Olyan vagyok, mint egy macska, vagy egy.... nem is tudom, ki csinálja ezt. Garfield... Szerencsére nem áll szándékomban bundát növeszteni, se cirmokat a hátamra, bár ha ilyen bűnös éjszakákat hagyom magam mögött, lehet, hogy be kéne állnom egy flagelláns csoportba, ostorral csapkodni a hátamat bocsánatért esedezni...
Eskü nem kerülök a mennybe, már ha van olyan, de kit érdekel? Szerintem az utóbbi 100 évben veszteséges lett a hely fenntartása, mert senki nem látogatja...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése