Csak egy álom elemzése: ANYÁD!
Minek után reggel 8 után a legtermékenyebb az idő álom kreálás terén, visszadőltem aludni. Amúgy sem tudtam sokat aludni, legalábbis nyugisan nem az elmúlt napokban, sokat pörgött az agyam és túl kellett tennem magam olyan dolgokon, amiket igazából még fel sem fogtam. Na igen... ilyen ez a szakítás, de ezzel nem lehet sokat tenni. Szép volt, jó volt, de amikor szembe kell állnod a tudattal, hogy nem tudod megadni a partnerednek azt, amire ő vágyik, momentán itt -túl nyugis/túl pörgős- problémákról beszélek, akkor valahogy elkezdesz süllyedni a gondolattal, hogy basszus! Tényleg nem érek annyit, hogy időt adjon a kibontakozásra? És ha nem? Az kinek a hibája, kinek a vesztesége? Mondhatnám, hogy az övé, de nem mondom, mert nem így gondolom... (hahh) Hanem inkább még mindig magamat siratom, mivel valószínűleg ebben a kapcsolatban én voltam a szerelmes, ő pedig a nem szerelmes. Akkor most ki is vesztett többet? Ennyi a válasz: én. Szóval ilyen és effajta gondolatörvények kavarogta