Dr. Carson Beckett - A lényeg
Itt állt az ablak üresen vagy 4 órán keresztül míg végre el tudtam kezdeni a mondandómat. Nem mintha bármi jelentősége lenne annak, amiket ide pötyögök, de azért jól esik ledobni pár gondolatot a vállamról. Először is: a hasfájós gyerek szívás. Komolyan. Nincs az az anyai szeretet, ösztön az egész univerzumban, ami megszépíthetné ezt az emléket. Ami még alakulóban van, ugyanis még mindig benne vagyunk. Kétlem, hogy azt fogom mondani valamikor, hogy "Igen, igen, hasfájós volt. Nem volt olyan vészes..." Rohadt idegesítő, amikor a gyerek csak sír és sír és nem tudok vele mit kezdeni. Közben meg jönnek különböző fórumokon az utasítások, hogy intézd el ezt, intézd el azt, figyelj erre, gondolkodj el azon, ne felejtsd el, blablablablablaaaaa. Ilyenkor földhöz tudnék vágni valamit, de a csapkodás és dúlás fúlás nem az én stílusom. Én csak csendben begubózok a sarokba és vagdosom az ereimet... Nem, csak vicceltem. Uh, ez beteg volt... Pont most álmomban visszacsöppentem gyerekkorom