- tamazonasz -

Mostanában rájöttem egy-két dologra. Például engem kifejezetten zavar, hogyha több oldal van egyszerre megnyitva a gépemen, vagy hogyha valaki más hűti le a szobámat, úgy, hogy azt nem én kértem. Ezenkívül zavar, hogy a macskám tök fogyatékos és hogy én meg az összhangzattanhoz vagyok fogyi. Aztán az is zavar, hogy amint arra gondolok, hogy milyen szép idő van, jön egy bazinagy felhő, vagy hogyha bekapcsolom a hangfalat, elfelejtem, hogy mit akartam hallgatni. Továbbá. Zavar: hogy kiszárad a szám, hogy hosszú a hajam, hogy random megcsókolnak az utcán, hogy nem tudok biciklizni, hogy nincs ihlet, hogy csak 24 óra van egy napban, hogy keserű a citromfagyi, hogy a meztelencsigák megeszik az epret, hogy tompa a krumplipucoló kés, hogy mindenki most szakít, hogy AKKOR IS MEGESZEM A WASABI-s MOGYORÓT, HA KI NEM ÁLLHATOM! Thank u, Fck u.

Tegnap Ádámmal beültünk a Patakba (igen, nagy P-vel, mivel ez egy kocsma és nem a patak maga). Nagyon jó volt vele megint találkozni. Sajnos ritkán beszélünk, de egy-egy ilyen alkalommal úgy érzem, hogy rengeteg dolgot kibeszélek magamból. Jól esik, hogy meghallgat és figyel rám, reagál is, vagy elmondja az ő véleményét, ami nekem igenis számít. Most is beszéltünk csomó mindenről. Ő is elmondta, hogy vele mi a helyzet, elejétől a végéig, és azt is kibeszéltük, hogy mit hogyan, mikor, stb... Persze ezt azért nem kötöm az orrotokra, az más, hogy a saját magánéletemet elétek vetítem, a barátaimét nem fogom ;-)! Megint szóba jött Imanol, sokat beszéltünk róla is. Mondjuk nem csodálom, hiszen majdnem minden közös emlékünkben szerepel. Mivel ők legjobb barátok voltak, én pedig Imanol révén ismertem meg Ádámot, elég nehéz olyan dolgokról nosztalgiázni, amihez neki nincs köze. De jó volt, néha felbukott bennem egy-egy mélyen eltaposott érzés, kicsi lelki lápom megmozdult, és helyet szorított a

Éjszaka zihálva keltem fel arra, hogy valami irdatlan hangosan nekicsapódott az ablakomnak. Még félálomban a hátamra fordultam és éreztem, hogy valami nincs rendben. A következő pillanatban egy hatalmas széllökést követően lekapcsolt a biztosíték. Elsötétült a szobám és a folyosón felkapcsolt a biztonsági készenlétre állított kézi lámpa. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy eddig világított az olvasó lámpa a fejem fölött, csak nem tűnt fel még így kómásan. Nagyon meglepődtem, mert én nem kapcsoltam fel éjszaka, mégis égett. Mikor visszajött az áram, hallottam, hogy a légkondik szerte a házban pittyegve bekapcsoltak, a vészlámpa lekapcsolt, az olvasólámpám pedig változatlanul vak maradt. Onnantól kezdve nem igazán tudtam visszaaludni. A szél olyan erősen verte az esőt az ablakomnak, hogy olybá tűnt, be fogja lökni. Szerencsére elég stabilan be van építve a falba, nem érte különösebb atrocitás. Azonban mikor kinéztem az ablakon, egy pillanatra megállt bennem az ütő. A házunk tetejéig torn

Átkozott kincses patak, amibe most lépek. Feketén zúg a mocsok, s körülöttem rémek. Sárgán ordít vissza ím a jól megszokott halálból, és kitaszít ott minden jót a tűrhetetlen szagától. Látszólag csak csillagok, apró pontok fent az égen, de tudom én, hogy rémek, fenik rám a foguk éppen. Mi más lehetne egyéb, mely ily csodás és szörnyű, szörnyű, mert elérned lehetetlen, ám nézni könnyű? Éjszakának tükrében fekete, még sötétebb a kristálypatak, játszi csillogását elvette a partján folyó véres hadak. Tükrében a csillagok, mutatják, hogy hol vagyok, s én mind eközben hallgatok, mert halott vagyok, alhatok.  

Fúha, hát elég rémálom volt ez az éjszaka.. :D Nem, nem az álom miatt, arra kivételesen nem emlékszem, és ez bosszant is. Hanem mert körülbelül 5 órát aludtam, a többit végig forgolódtam és vertem magam az ágyhoz, mint egy idióta. Aztán keltem 8kor, hogy biztos legyen elég időm bevágni azt a CUUKIII Bach korált, amit tegnap feladott nekem Ági mára... Aztán szerencsére elégedetten konstatáltam, hogy elég volt 20 perc, hogy megtanuljam, úgyhogy van még egy órám nagyjából, hogy elinduljak. Új tanárom is van, Gergő. Marcival együtt járunk majd hozzá nyáron, meg hát egészen a felvételiig ő készít fel minket, és ha minden rendben, akkor irány a ZENEAKADÉMIA!!!! Persze ehez nagyon sokat kell még tanulnom, amatőr vagyok a pályán. De majd idővel ;) Tegnap az jutott eszembe, hogy múltkor Ádám hogy rácsodálkozott, hogy blogolok. Mondjuk már az is fura volt neki, hogy még mindig írok naplót. De most már nem csak az van, hanem itt ez a blog, a másik blogom (bár az inkább csak a ver

Azt hiszem ma is degeszre tömtem a pocimat. Licével, Beevel, Brigivel és Ricsivel elmentünk a Deák Ferenc utcai Hard Rock Cafe-ba. Megünnepeltük Lice vizsgáit, mivel mindegyiken átment, tök jó jegyekkel... :) És azt hiszem Brigivel a szemünket is jóllaktattuk... Olyan helyes pincér srácok sürögtek körülöttünk, hogy néha tökre elfeledkeztem magamról, épp csak a szemem nem esett ki a helyéről. Na jó, azért moderáltam magam, de nem voltam vak, az tuti... :) Egyébként ma már amúgy is ért személyes siker. Az utcán nagyban hallgattam a zenécskémet, jó kis Avantasia-tól a még jobb Death is just a feeling című dalt, körülbelül 10x ment már le akkorra ez a szám, de még mindig virultam rajta... na a lényeg, hogy így somolyogva lépdelltem Ági felé, ugyanis mentem énekre meg zongorára, és szembejott velem egy fiatal srác (igazából észre sem vettem), aki utánam fordult és meg is állított. Kissé csalódottan vettem ki a fülemből a zenét, de megadtam neki a lehetőséget, hogy leszólítson, és lőőőőőn,

Nagyon érdekes, hogy most, hogy tudok sokat aludni, még fárasztóbb álmokkal ver a sors... :D Bár az pozitív, hogy nem rémálmokkal. Tegnapelőtt éjjel például azt álmodtam, hogy a Földre érkeztek valami idegen lények, akik nem voltak materializálódva, csupán a lelkük járt testről-testre. A gond az volt, hogy felzabálták az embereket. Minden emberi test, akibe belebújtak, az ő rabszolgájukká vált, mondanom sem kell, az ember saját lelke már meghalt, csak az idegen irányította őt. Így meg veszélyessé vált, ugyanis tényleg, a többiek húsát ette, illetve gyilkolászott. Egy emeletes házban rájöttem, mikor elég közel volt hozzám egy-két ilyen teremtmény, hogy a vörös fény hatására megmutatkozik a lény igazi arca. Addig csak közönséges embernek láttam az egyik társam, de amikor kigyulladtak a vörös vészfények a lépcsőházban, tökre megijedtem, amikor ennek az embernek mintha le akart volna szakadni az álla, lefolyt szemei voltak, hatalmas fogakkal, és őrjöngött, mint egy állat. Akkor jöttem rá,

Hát mint minden utolsó napnak, ennek a napnak sem volt sok értelme... Bementünk, hogy megnézzük a Büszkeség és Balítélet című klasszikus filmsorozat, illetve irodalmi regénysorozat újonnan feldolgozott, Büszkeség és Balítélet címre át nem nevezett remekművet. Igazából szeretem a sztoriját, tudjátok, hogy mennyire romantikus a lelkivilágom, így nagyon, de nagyon hiányoltam belőle azt a bizonyos csókot, aminek EL KELLETT VOLNA CSATTANNIA! De ezek összedugták az orrukat és ezzel el is intézték azt a hihetetlenül nagy mennyiségű érzelmi löketet, amit végül mint egy lufit, úgy durrantottak ki. Hát gyengus, gyengus... Arról nem is beszélve, hogy manapság már nincs is film szex nélkül. Oké, ez egy kosztümös film, az ő idejükben már a csók is valamilyen mértékben szexnek számított. Emlékszem, még alsós kislány voltam, mikor nagyon szerelmes voltam egy Dénes nevű osztálytársamba, és írtam neki egy szerelmeslevelet. Anyukám látta, hogy nagy hévvel írom azt a levelet, és megkérdezte, hogy mi az?

Megijeszt, hogy mennyit gondolok mostanában Imanolra. Arra gondolok, hogy felkereshetném, és bocsánatot kérhetnék tőle azért, amit tettem vele. A szakítás nagyon nehéz volt, még számomra is, pedig én már nem szerettem őt úgy, mint rég. Részemről kihűlt az a kapcsolat majdnem két év alatt, és hiába próbáltam, nem parancsolhattam magamra, hogy "szeressem". Persze szerettem, de nem úgy, ahogy ő engem és ez nagyon zavart. De arra is gondoltam, hogy kettőnk közül nem én voltam az, aki elhagyta őt. Ő hagyott el engem. Hiába én szakítottam vele, ő volt az, aki végleg eltávolodott tőlem, aki elzárkózott, undorító dolgokat mondott nekem és megalázott. Nem én voltam az, aki kimondtam a végszót, hanem ő. "A poklot sem érdemled meg!", hallom sokszor még mindig magamban. "De nem én vagyok isten, hogy ezt eldöntsem". Na ebben nagyon igaza van. Őt talán úgy tudnám jellemezni, hogy a megtestesült gonosz... komolyan. A kapcsolatunk során annyiszor elmondta nekem, hogy ő

Háhh! Ma Endi felvetette az ötletet, hogy lehetne közös nudizást rendezni! Illetve... az ötlet úgy szólt, hogy én nudizok, ők meg a szomszédban söröznek... De az úgy valamiért nem túl korrekt, inkább meginvitáltam őket is, hát nem vagyok jó házigazda?:D Eskü, még főznék is nekik valami finomat. Konyhában. Kaját. És semmi egyéb perverz gondolat! Csak mint kulturált és jólnevelt közép-európai nép nem igazán vettük fel szokásaink közé a meztelenkedést, szóval kéne egy-két óvintézkedést tenni, mint egy jóóó nagy ernyővel eltakarni a medencét. Jaj de rossz most belegondolni... Több, mint 30 fokos a víz, és én nem fürdök :I Halál... Egyénként ha már a 30 foknál járunk, jó lenne, ha a kedves időjárás végre eldöntené, hogy most nyár van, vagy nincs nyár? Mert unom, hogy egyik nap csizmában megyek el itthonról, másik napon meg már a szoknyát sem akaródzik felhúzni. Szerencsére nemsokára vége a sulinak és olymindegy, milyen lesz az időjárás, mert nem kell egész nap egy ruhában tespednem. Valós

Ja hát ez a mai nap!!!! :D Eddig nagyon jó volt! Nem stresszeltek minket agyon dolgozatokkal, jó mondjuk a töri megszivatott... Úgy volt, hogy ma írom a témazárót, ezért lázasan tanultam rá, aztán HOPP, kiderült, hogy nincs töri tanár, és nem is küldte be a dogákat, szóval nem írom meg... Csodás.. :D Azért kárba nem vész a tudás, nem tagadom, de azért izgultam a harmadik óráig, hogy uristendemileszebbenadogában... A Nagy Mester szerint azhogyhaegybeírjukaszövegetaznagyonundorítódolog. :D szerintem inkább vicces, bár nem szokásom, és tudom, hogy most kiguvadt a szemetek és szótagolnotok kellett magatokban, ezer bocsi! A lényeg a lényeg, szerintem inkább az undorító, ha egy ember ennyire maradi. Mármint egyetértek vele, ez tényleg túlzás. De a világ változik, régen nem mondták, hogy "mizu", "teló", "köszi", "pill", "csá", "mittomén", ezek mind kialakultak. Na már most ebből elég sokan használnak elég sok kifejezést. Nyilvá

Már én unom a sok nyavajgást, ezért sorry:) Gondoltam írok valami pozitívat is, hogy ne mindig csak az érem egyik oldalát mutogassam. Azért ott van az a sok jó is, ami velem történik. Valamikor beszélgettem Szaszával és neki azt mondtam, hogy nem szeretek panaszkodni társaságban. OK, ez nem társaság, de azért sok ember olvassa a gondolataimat, és ha azok mindig negatívak lennének, kialakulna egy elég "sötét" kép rólam mások fejében. És az szarügy. Azon gondolkoztam, hogy simán lehetnék egyedül is. Nem kéne hozzá sok, hogy mindenki elforduljon tőlem, de tényleg... A mostani énem elég megosztott személyiség. Most van, akiket szorosabban ölelek magamhoz, és vannak, akiket még jobban elviselhetetlenebbeknek tartok, mint eddig. Azt mondom, hogy ez így jó. Mert szorosabb kötelékeim vannak, erősebb érzelmeim mások felé, egy-két helyen kiugróan magasak, és vannak, akik tökre hidegen hagynak. Ez valószínűleg, ha így marad, akkor a "maradék", akiket nem viselek a szívemen,

Micsoda éjszaka volt... Úgy dörgött az ég, hogy azt hittem beszakad a plafon! Komolyan, rázta az üvegeket, csapkodta a környékbeli fákat, és mind ezt órákon keresztül! Nem is tudtam valami sokat aludni. Arról nem is beszélve, hogy jól felfáztam a múltkor és piszkosul fáj a hasam. Holnap el kell mennem orvoshoz, mert ez így nagyon nem lesz jó... De az majd a holnapra vonatkozik... A mai álmomról annyit, hogy megint ott volt a halál. Bosszút akart állni valakin a világon, akihez nekünk semmi közünk nem volt, épp csak minket talált meg. Azt akarta, hogy az emberek lássák, mekkora hatalma van, ezért kicsinál minket. Apám már megőrült akkorra, valószínűleg megszállta ez a démon, és furcsán kezdett viselkedni. Anyám és én tudtuk, hogy mi a helyzet, és bentről néztük, ahogy apám őrült módon hadonászik egy baltával, mintha fát vágna. A baj csak az volt, hogy nem volt ott fa, csupán elképzelte. És ment a következő adag fáért, azt is feldarabolta és így tovább... A képzelete rabja lett. Megöle

Nahát ez a tegnap este... Kicsit kirúgtunk a hámból, ahogy húgom írta nem rég. Igaza van, tök jól éreztük magunkat, lejártuk a lábunkat, várost néztük, medencét kerestünk, illegálisan pisiltünk, engem meg majdnem behajítottak a Dunába. Rajmi kapott is érte egy pofont, mondjuk benne volt az is, hogy kaptam egy arcon legyintést. Szerintem megérdemelte, csak hát neki olyan kis szűziesen törékeny lelkivilága van és jól megsértődött rám. Még puszit sem kaptam tőle :D Na mindegy, járulékos veszteség, majd megbékél... Én személy szerint iszonyjóóóól éreztem magam! :D Robinak volt névnapja amúgy, azért ültünk így össze páran. Csabiék hamar leléptek, utánuk jött egy csapat ember, akik egy másfél óra múlva szintén leléptek Obiékkal. Mármint Sági végig velünk maradt, Ő igen nagy paryface... xD Éjszaka meg mondanom sem kell, nagyon aktívan álmodtam már megint! Most nagyon furi volt, buliztunk, ismeretlen férfiakkal. Húgom is ott volt egy darabig, de ő lelépett korán, csak én maradtam, meg eg

Valahol nagyon messze, távol, ahol nem hullanak csillagok, hol nem léteznek angyalok s nem lélegzem, nem vagyok, megállt most az idő; Összedől a fizika, szétmállnak a rácsok, hisz mindent, mit érzek, csak nyitott szemmel látok. De most csukva van a szemem, de még szemem sincsen, nincs még vér sem, de testem sincsen, minden, mi van, csak űr és létben tárolt kincsem. Meghaltak a percek és most könnyű lett a Minden, mind a lét, mind a vágy, mely elcsábított innen. Nem mérem az időt, mert nincs, és soha nem is volt, és nem korlátozhat országomban sem a Nap, és sem a Hold. Nincs itt bűbáj, és nem varázsol sem Merlin, sem senki más, minden, mi van, csak űr és létben tárolt áldomás. Van még út, ezer, sőt millió, hogy visszanyerjem életem, de felhőn fekve, nem létezve; kérdezem: Ki mondja meg, hogy melyik út megy felfelé az égben, és ki mondja meg egyáltalán, hogy égre nézve felnézel-e éppen? Csak ember hánykódik a fent és lent között, évmilljomok közt

Találkoztam a halállal... megint. Ugye múltkor azt álmodtam, hogy terhes voltam tőle, és beletörődve sorsomba elfogadtam őt gyermekem apjának. Most azonban kicsit más volt a helyzet. Nem tudom hányszor, de mindig ugyan azt álmodtam, de úgy, hogy közben nem ébredtem fel. Egyszerűen csak megtörtént, meghaltam, és megint ugyanott találtam magam. A házunkban, ahová furcsa, fekete teremtmények mennek be lassú léptekkel, hang nélkül, mintha egy ravatalozásra mennének. Ott állok az ajtóban, fekete ruhában, szintén hangtalanul, tompán, és őket bámulom. Nagyon furcsák voltak, nem is emberiek. De mindegyik feketében, egymás után. Aztán jött a rohanás, a lassú, vontatott lábemelések, tudod, amikor olyan érzésed van, mintha egy mocsárban szaladnál, folyton beleragad a lábad és képtelen vagy gyorsítani a tempón. Ugyanígy voltam én is... Szaladtam, isten tudja miért, merre és meddig, de megint meghaltam... Épphogy lehunytam a szemem, már nyitottam is ki, és megint ott voltam... A házban, fig

Na, ma baromira nem voltam toleráns... Sőt, kifejezetten hergelhető, hisztis voltam. Jó, nem sokat aludtam az éjszaka, de addig is jó volt, míg nem aludtam, és akkor is jó volt, míg aludtam, szóval nem ezzel van a baj... :) Egyszerűen csak megint gyűlnek bennem ezek a dolgok, hogy amikor kellek elővesznek, amikor nem, eldobnak. Közeli barátoktól is megkapom ezt a viselkedést. Nem arról van szó, hogy valakinek nem lehet rossz napja, mert van ilyen... Na de ne már, hogy folyamatosan változzon a kedélyállapota... Vagyis úgy értem, hogy egyik pillanatban mosolyog, másikban meg beszól nekem! Aztán mással meg tök jó fej, én meg nem értem, miért kaptam ezt a képembe? Nem egy embertől kaptam meg ma is, tegnap is, meg lassan egy hete ugyanezt. Arról nem is beszélve, hogy halmozódik bennem a negativitás. Folyamatos konfliktushelyzetekbe kerülök, és egyre több embernek kell csalódnia a toleranciahiányom miatt. Talán így van jól, talán nem, én csak azt tudom, hogy nincs kedvem szórakozni mások

Helló újra itt:) Mindenek előtt két aranyos osztálytársam feltöltött egy képet valami szavazós versenyre, amit naaagyon szeretnének megnyerni, ezért szeretném kérni a segítségeteket, már ha van kb 20 szabad másodpercetek:) Ha nincs, akkor 10 perc múlva is jó lesz a szavazás, elvégre még van 7 nap az eredményig... Szóval ők azok: Szerintem tök aranyosak, szóval ha megtennétek, hogy kattingtattok egy sort, azt megköszönném! :) Elvégre a napi látogatottsága ennek a blognak lassan halad a 60 felé, ami (számomra) nagy szó. Tényleg nem is értem... hiszen csak a saját nyekergésemet meg fura ötleteimet osztom meg veletek, de ha neked ez kell... :D Tudod, kenyeret és cirkuszt a népnek! :D Viccet félre téve, előre is köszi a szavazást, biztosan örülni fognak neki.  ide kell kattintani:  http://www.facebook.com/SomersbyHungary?sk=app_178539918940842 Aztán gondoltam még leírok egy-két dolgot, ami mostanában a fejemben motoszkált (nahhh már megiiiint??!) Először is az előítélettel kapcs

Ma rám jött az ötperc, ezért gondoltam egyet és beugrottam a medencébe! Na nem, nem ruhában, hanem ledobtam magamról mindent, és tettem rá, hogy ki mit gondol, lát-e szomszéd, vagy nem, tökre nem érdekelt. Ha nem tetszik amit lát, ne nézzen ide, ha meg igen, akkor örüljön magának. Bárcsak mindennel ilyen egyenesben lennék... Nem komplikálnám túl a dolgokat, bár már jó úton haladok, kezdem élvezni ezt a "sodródás" dolgot, és felveszem magamra azt a stílust, ami nekem tetszik, és nem másnak, és úgy viselkedem, ahogy nekem jó, nem ahogy másnak. Vagy életem végéig magamat csapom be (meg másokat is), vagy önmagam leszek és az lesz velem, aki így szeret. Pont! Hosszú hétvége vár rám, elkezdődik a szeminárium és nem fogok tudni írni... jaj nekem:S Lesz mit mesélnem, úgy érzem... :D Már csak ha arra gondolok, hogy mit álmodtam ma, és ezt is meg szeretném osztani veletek... Na de majd akkor vasárnap este újra itt:)