- tamazonasz -

A hónap végéig megint el kell költöznünk. Amíg pakolásztam, kezembe akadt néhány füzetem, amiket régen "firkáltam" tele. Van itt pár szívemhez közeli idézet benne, gondoltam leírom, hátha mást is megérint. "Az emberi fantázia határtalan. A Föld, csak a fizikai mivoltunk komfort börtöne." "Szeme mosolyog, és vadul kalapál egy izom a mellkasomban, irtózom az édes mámortól, hirtelen bekebelez, megemészt, és kész... már boldog is vagyok. Most már mindig csak az Ő szemébe akarok nézni." "Minden egyes könyvbe beleölte valaki a lelkét." "Néha egy álom csodát ígér, s az út, melyen jársz, végül célhoz is ér." "Üres az ágy, és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. Üvölt a csend, és hallgat az élet, rám tör az érzés: szeretlek téged." Egy idézet, amit Nóri barátnőmtől kaptam régen: "Gyűlöllek és szeretlek. Miért? Nem tudom, de érzem: így van ez és a szívem élve keresztre feszít..." "

Van még egy kis időm, mielőtt elindulok. Van egy kis időm félretenni mindazt, amim van, hogy megérezzem azt, amim nincs. Szól a zene, kedves a szájharmónika, zörög a mosógép és még puha a kezem a meleg mosogatóvíztől. Van még egy kis időm elmerülni a dalban, ami most szól, és 15 percem arra, hogy megcsaljam magam. Csak egy kicsit éltem bele magam és ott álltam a mezőn és tarka lepkék repültek fel a magasba. Rászálltak a lábamra, és nem mertem megmozdulni, pedig a szívem táncolt. Aztán semmi, csak a nap meg én. Úgy dőltem hanyatt a magas fűben, mintha vízbe estem volna és hagytam, hogy a fény bejusson a homlokomon keresztül egész le a gerincemig, hogy végigdideregtessen és kirázzon a hideg ettől az érzéstől. Van még egy kis időm, hogy elmélázzak ezen és hogy feldobjam magam minimum a csillagos égig. Már csak 10 perc és tudom, hogy vége, mert folytatom a napot, csinálom a dolgom, megyek a sötétbe és hidegbe. De van még egy kis időm. És ez az idő olyan, ami örökké tart, ha a