Zuhany alatt
Beteg szag. Ez csapta meg az orrom, amint kinyitottam az ajtót és beléptem a lakásba. Kibeb*szott beteg szag. Nem is annyira maga a szag a lényeg, hanem az a jól ismert, állott, langyos levegő. Az ember észre sem veszi, hogy a saját tüdejéből kifújt levegőt szívja vissza egy idő után, mert egyre fáradtabb és fáradtabb. Délben vettem a fáradtságot, hogy végre lezuhanyozzak. Egy jó, forró zuhany. Nagyon vágytam rá, mégis délelőtt 10-től tervezgettem már az action-t. Nem vitt rá a lélek. Mert ugyebár, a levegő... De aztán csak eljutottam odáig. Faltól falig tántorogtam, a szemem félig csukva volt, könnyezett, ha jobban kinyitottam, mert a fény miatt tüsszögnöm kell és a tüsszögést könnyezés előzi, ha nagy a fránya nátha. Borzasztó. Annyira szégyelltem magam, hogy még örültem is, hogy egyedül vagyok. Kell a fenének ápolás, jobb, ha ezt csak én látom. Annyira legyengült a testem, hogy a ruhák valahol út közben "estek" le rólam, ügyet se vetve arra, hogy jó helyen landoltak