- tamazonasz -

Aranyérmek: Hosszú Katinka 200, 400 vegyes, 100 háton úszás. Szilágyi Áron  kardvívás, Szász Emese párbajtőr. Ezüstök: Cseh Laci, Hosszú Katinka, Imre Géza vívásban Bronzérmek: Boczkó Gábor párbajtőr, Imre Géza párbajtőr, Rédli András, Somfai Péter, párbajtőr, Márton Anita súlylökés,  Kapás Boglárka 800m gyorsúszás,  Kenderesi Tamás 800m pillangó. Magyarország nagyon szépen teljesít, úgy gondolom, Miközben odakint Rio-ban nemzetek gyermekei vívnak csatát egymással, itthon minden csendes és mozdulatlan. Nincsenek a megszokott zavargások és dajdajozások az utcákon, nem áll le a forgalom és nem látszik szinte semmi, ami arra utalna, hogy kiküldtük legjobbjainkat megmérettetni a sporttörténet legnagyobb eseményére. Igazából én sem vagyok nagy nézője ennek az egésznek. Ha valami érdekeset hallottam, akkor azt megnézem utólag, de nem vagyok olyan lelkes rajongója az Olimpiának, mint amit megérdemelne. Ahogy ott összecsapnak a nemzetek és hat

Az idő megy, az élet rohan. Amíg kicsik vagyunk, nem vesszük észre, hogy milyen értékes is lehet egy óra, vagy akár egy perc. Hisz az apró halaknak nagy az az akvárium... Aztán nő egy nagyot, beveri a fejét itt-ott és máris látja a korlátokat, látja az elejét és a végét és elkezd félni. Szerintem igazán nincs mitől félnünk. Néhány ember annyira túlmisztifikálja az életet, hogy kettőt pislant és rettegésben élte le az életét, hogy már az elején a végétől félt. Én nem vagyok senki, mégis tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy a halállal nem ér véget minden. Talán csak egy ajtó, ami valahova máshová nyit, ahová még nem láthatunk. Nem tudom. Törekedni kell leélni egy egészséges, hosszú és boldog életet. Élményeket kell gyűjteni, kalandozni, ábrándozni és sosem feladni. Dolgozni, elesni és felállni, elesni és újra felállni, mindig talpra állni, mert ha a padlón maradsz, csak akkor veszítesz. Mindegy hány pofon ér, ha állod, te győztél.  És itt mindannyian győztesek vagyunk. Minda

Ki a barát? Barát az a személy, akivel első sorban jól tudod magadat érezni. Egy olyan valaki, aki pozitívan hat rád, előrébb visz az életben és támogat a nehéz helyzetekben. Egy ember, akivel kötetlenül tudsz beszélgetni és időt tölteni. Barát az, aki megnevettet, nevel és vigyáz rád. A barát őszinte, megmondó ember, szól ha büdös a szád, vagy koszos a fogad, vagy letol, ha valami hülyeséget csinálsz. A barát egy szabadon választott családtag, akivel bár nem vagytok vérrokonok, nem választ el egy veszekedés, vagy nézeteltérés. NEM barát az, akiről azt gondolod, hogy az, DE: Soha nincs rád ideje, nem érdekled a mindennapokban, nem érdeklődik felőled, minden mást eléd helyez, őszintétlenül kedves veled, visszahúz az örökös panaszkodásaival, vagy egyszerűen csak fáradtnak és letörtnek érzed magad egy órás vele való beszélgetés után. Nem barát az, akivel folyton falakba ütközöl, aki elérhetetlen, vagy egyenlőtlen a mérleg ha "adok-kapok"-ról van szó. Viszont, jó hír: A

Betörtem a blogom adatbáziságba. Ott állt előttem a hatalmas épület, mely nagy, fényes betűkkel hirdette a blogom címét: Tamazonasz. Remegett a térdem, felment a pulzusom, és hatalmas vágyat éreztem arra, hogy azonnal elfussak. Mögöttem a csapatom készen álltak a betörésre. Szomorú volt a szívem, hogy a saját képzeletem szülte épületbe kell berontanom, úgy, hogy az ráadásul illegális. Nem értettem, hogy ki találta ki ezt a hülye szabályt, hogy a blog adatbázisa a felhasználó számára elérhetetlen legyen. Mindegy, meg kellett tennem. Igyekeztünk feltűnés mentesen beszivárogni az arany színű forgó ajtón, amin ki-be járkáltak különböző alakok. A magyar tanárom, az osztálytársaim, képzeletbeli teremtményeim, sőt, még egy lávasárkányt is megláttam! Egyszerre éreztem magam boldognak és szomorúnak. A csapatom egyik tagja, Évi (volt osztálytársam) odajött hozzám, és megkérdezte, hogy tulajdonképpen miért is csináljuk ezt? elindulásunk óta először tesz nekem kérdő megjegyzést. Nem is csodálo

Múltkor szemtanúja voltam, hogy egy 5-6 éves kisfiú kezébe nyomtak egy Hell energiaitalt. Ott volt a gyerek nővére is, 12-14 éves lehetett, ő is az energiaitalt markolászta és az anyuka teljesen normálisnak tartotta, hogy ő maga is felbontson egyet, hogy együtt fogyaszthassák el a mérget. A kisfiú az üres dobozt visszahajította anyjának, mire az elővett a szatyrából egy másik ízesítésűt neki. Elképzeltem, ahogy a buszon elővesz egy pisztolyt és az összes gyerekét fejbelövi. Ugyan az, csak gyorsabb?

Bár az elmúlt hónapokban egyáltalán nem írtam blogot, időközben a nézettség mégis megelőzte a Fairy-Goblin blogspotomat, amit egy ideje már vártam. Nem nagy öröm. Azt hiszem, hogy az ihletet olvasás és sok elmélkedés gyakorlása mellett lehet visszanyerni, ha valaki elvesztette. Persze ez egyénenként változó, kinek mi indítja be a kereket a fejében. Nekem sokat kellett ülnöm csendben, mire valami végre megmozdított. Aztán ami elindított, már tova is szállt. Nem állítom, hogy nekiülök azonnal az írásnak, de már bizsereg a vérem és legalább az érzés megvan, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valamit alkossak. Így, vagy úgy. Mindegy, ezekről ti úgy sem fogtok itt túl sokat olvasni, az egy másik portál. Ami lényegesebb az inkább az, hogy visszatértek az álmaim, a normális kerékvágásba. Kezdve a szomorkodó Leonardo DiCaprio-tól a sminkelőasztalánál, át a fekete világban álló konyhapulton hentesbárddal márvány tábláján, egészen furcsa, még bejáratlan világokig, amik felfedezésre, vagy me

Megcsípett az ihlet-bolha. Hans Zimmer egy zseni.

Mostanában mindig arra ébredek éjszaka, hogy bőgök. Becsipásodott szemekkel kelek reggel, akkor már tudom, hogy sírtam. Folyton meghal valaki. Azon túl, hogy nagyon jól alszom, rémálmok gyötörnek.

Furcsa címet találtam ki, való igaz. Talán mert sokat olvasok, ragadt rám némi kreativitás és sokat bíbelődöm asszociációkkal. De igyekszem ezeket mindig megmagyarázni. A mostani példa egyszerű. Az a disznó, amelyik bennem lakozik az lusta. Hangosan röfög és dagonyázik a sárban. Mondhatni abban a dagonyában, ahová maga alá piszkított. Nagyjából ilyen egy disznó igaz? Tudom... édi-bédi. Valaki szereti őket. Én is, aláírom. És szeretem megenni őket. De most vegyük ezeket az alap tulajdonságait. Szóval ez a kedves kis (mocskos) malac hempereg a sárban és üvölt. Ez a kis malac majdnem minden emberben ott van. Ráülünk a saját mocskunkra és üvöltünk, hogy csípi a fenekünk. Hát persze. Mit is gondoltam? Ez egy borzasztó ország, nincs esélyem tisztességesen megélni. Ez a kormány olyan rossz, mint az előző. Egyik sem tudja a dolgát. Drága a rezsi. Kínozzák az állatokat. Hazudnak, lopnak, csalnak. Mi lesz a bevándorlókkal? Miért olyan nehéz munkát találni? Senkiben nem lehet megbízni.

Robi már várja ezt a bejegyzést. Van, amikor úgy kelsz fel, hogy tudod: Ez nem a te napod. Az én fejemben is ez volt. Hajnali 4 óta. Azon felül, hogy tegnap léptem be a hónap számomra legkegyetlenebb részébe, még aludni sem tudtam. Úgyhogy kénytelen voltam az álmomat cincálgatni, ami szintén nem volt kegyes hozzám. De ha már így alakult, eldöntöttem, hogy bekísérem Robit a munkahelyére. Biztos örülni fog neki. Aztán mikor először leütötte az órát, majd másodszor, majd harmadszor... gondoltam kimegyek, lefőzöm a kávét és szervírozom neki, hagy legyen neki is egyszer gyereknap. Rosszul éreztem magam, kavargott a gyomrom és fájt a fejem, de végül elindultunk. Úton befele bementünk a SPAR-ba és vettünk zsemlét és reggelihez valót. Mire beértünk a céghez kezdtem éhes lenni, de gondoltam mielőtt leülünk reggelizni (7-kor), beszaladok a mosdóba, mert már fél lábon ugráltam. Az ébredés utáni pohár víz, ugyebár... Na és itt kezdődtek a gondok. Mivel Robi két férfi kollégája még nem

Felmondtam. Kicsit sokáig tartott, de végül a körülmények kötelezővé tették ezt a lépést, már igen csak kikívánkozott. Hiányozni fog egy-két ottani kollégám, de megbeszéltük, hogy időnként benézek hozzájuk. És már kikövezett az útjuk a lagziba is, szóval nem tudnak eltűnni. Az utóbbi napom máris izgalmasnak bizonyult. Péntektől vasárnapig csücsültünk a Veszprémi csarnokban és három napig kénytelen voltam azt hallgatni, hogy "Mindenre képes vagy", "Bármit elérhetsz az életben", "Tökéletesnek születtél", "Állj fel, ha elestél", "Tiszteld a párod", "Szeresd a családod", stb. Csupa unalmas és hasztalan tanács igaz? Olyannyira, hogy majd' felrobbantam attól az adrenalin szinttől, amit ezek a pozitív gondolatok belém invesztáltak. Barátnőm meg felesleges pénzkidobásnak tartja, holott ezek az alkalmak életem legnagyobb és legjobb befektetései. Aki nem volt még ilyesmin, az úgy sem tudja, hogy miről beszélek, szóval nem is

Az elmúlt egy hétben 450 megtekintést kaptam Amerikából és csupán 288 megtekintést Magyarországról. Az egyéb adatok, Hollandia, Norvégia, Dánia és az északi régió alacsonyan látogat, még esetleg az Egyesült Királyság van dobogós helyen, messze-messze az első kettő után. De hogy lehet, hogy AMERIKA(!!!) a legkíváncsibb? Vagy mivel fogtam meg őket/titeket? Vagy csak sokan vagytok? Egy másik időintervallumú statisztikában azért megfordul a dolog, ott 7720 Magyarország és 1564 Egyesült Államok. Ott mondjuk 3. helyezettként felzárkózik Franciaország is 401-gyel, utána Oroszország bronzérmesként 180-nal és az Egyesült Királyság valahol a kavics szinten 79-cel. Németország, Svédország, Románia, Spanyolország és Belgium a még mérhető egység. Ezenkívül legtöbb olvasóm a Chrome böngészőt preferálja, inkább mint bármi egyebet és számottevően nagy a különbség PC és iPhone/iPad között, ugyanis 66%-uk Windows-t használ és csak 7% az utóbbi kettőt. /Lehet, hogy ez nem akarás kérdése?/ Na enny