Sleep well
Mostanában mindig arra ébredek éjszaka, hogy bőgök. Becsipásodott szemekkel kelek reggel, akkor már tudom, hogy sírtam. Folyton meghal valaki. Azon túl, hogy nagyon jól alszom, rémálmok gyötörnek.
Ami sok, az sok
Belefáradtam az agyalásba. Azon gondolkoztam, hogy otthagyom az iskolát is. A barátaimnak köszönhetem, hogy nem tettem meg ezt a lépést. Pedig őszintén, erre vágyom. Egyedül nevelem a gyerekeket, nincsen munkám, nem is igazán lehet, míg nem óvodás mindkettő (és nyitva tartanak az ovik), a magánéleti gondjaim a tetőt verik. Igazánól nincsen senkim, aki segíthetne. De azért megkapom, hogy legyek erős, legyek kitartó, legyek szívós. Meg tudom csinálni, képes vagyok rá. Hát, én is ezt hajtogatom. A barátaim mindent megtesznek, hogy tartsák bennem a lelket, de jól tudom, hogy egyéb segítséget nem fogadhatok el tőlük. Ez nem az ő dolguk. Az én dolgom végre talpra állni és elindulni. Néha jó kiengedni a gőzt. Olyankor lövök. Vagy ütök. Vagy csak elindulok és megyek. Nem tesz jót a pandémia sem, de az Ukrán-Orosz háború sem. Nem tesz jót, hogy a férfi, akit szeretek, elhagyott, mert a barátaimra támaszkodom, míg ő távol van. Nem tesz jót, hogy nem ismerem az embereket, de olybá tűni...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése