Rákészülődés a semmire
Néha, mikor fáj az ember szíve, lelke, az egy annyira megfoghatalan fájdalom, ami szinte megkívánja a testi fájdalmat. Talán sokszor ezért tesznek kárt magukban az emberek, ha bánatosak. Én is voltam már így, emlékszem, gyerekkoromban, ha dühös és bánatos voltam, sírás közben folyton a kézfejemet kapargattam. Durván, agresszívan, akár egész mély sebet hagyva maga után. Most is ilyesmit érzek. Dühöt, bánatot. De most már nem bántom magamat.