- tamazonasz -

A minap eszembe jutott, hogy szívesen repülnék újra álmomban, megint szeretném érezni az arcomba csapódó hűvös levegőt és érezni az erdők illatát. Mivel leadtam a rendelést az agyamnak, pár nap múlva érkezett a kívánt álom. Ma nem nagyon szerettem volna felkelni reggel... Álmomban elutaztunk valahová. Óceán közeli országban lehettünk. Magas hotelek tornyosodtak fölénk, sütött a nap és majd szétégtünk a melegben. Aztán leszállt az éj, és felkerekedett a szél is. Ott álltam az óceán szélén, a móló végén, mezítláb, éreztem, hogy milyen érdes és nedves a fa. Valamiért sírtam, de már nem tudnám megmondani, hogy mi volt az oka. Úgy emlékszem, hogy telihold volt, mert nagy erővel világította be az éjszakát. Aztán hátranéztem, a magas, kivilágított épületekre és leugrottam. Nem is emlékeztem, hogy milyen magasan voltam a víz fölött, meg is lepődtem, hogy nem estem rögtön bele. De nem is eshettem volna. A szél felkapott a hátára és mint egy falevelet, felrepített a magasba. Könnyűnek é

Az élet néha furcsa meglepetésekkel vár. Kiderülnek dolgok, amikre eddig nem is gondoltál, megváltoznak a körülmények és a hozzáállások. Én is sok meglepetésben részesültem az elmúlt időszakban. Amióta nincs főállású munkám, itthon esz a fene, leginkább takarítással és tanulással foglalom el magam, hisz akár tetszik, akár nem, ezt a képzést be kell fejeznem. Tulajdonképpen nincsen vele semmi bajom, sőt, érdekes dolgokat tanulunk, de mégis, maga a tény, hogy ülnöm kell a valagomon és tanulni a következő vizsgára, meg az azt következőre és a soha abba nem maradó körforgásban részt venni, elég furcsa. Nagyon örültem, hogy végre kikerülhettem az iskola padból, erre most... Nem az elméletek embere vagyok. Ismerem a szabályokat, a száraz anyagot, hiszen tudni kell őket, igen. De ha nem mehetek ki, ha nem mozoghatok benne, akkor az egész semmit sem ér számomra. Egy szakmát megtanulni úgy, hogy száraz papírlapokat kell bogarászni, elképesztően frusztráló. Hol van így a kaland és a kihívás?