- tamazonasz -

 A facebookot böngésztem.... Aztán egyszer csak megláttam egy nagyon ismerős képet. A férfi, akit szeretek, kiposztolt valamit... Miért olyan nagy szó ez? Végülis, 17 napja beszéltünk utoljára. Igaz, hogy abban maradtunk, délután visszahív, mert dolga van, de hát azóta is hív.  Szóval miután láttam, hogy elég jól van a facebookozáshoz, gondoltam felhívom és megkérdezem, mikor és hogyan lett vége a kapcsolatunknak. Hogy utál-e, vagy lehet még közöttünk normális kapcsolat? Barátomnak tekinti-e magát, avagy el akar vágni tőlem mindent? A cuccai itt vannak nálam jó ideje, várják, hogy feladjam postán. Egy-két ruhadarab, a mini képregények, amiket kettőnkről rajzoltam, egy könyv, amibe sosem olvasott bele (mert nem volt nálam annyit végül), a lányom rajzai, amiket neki rajzolt, néhány tisztálkodószer és persze a pénze, amit itthagyott nagylelkűen, de nem használtam belőle, így csak őriztem neki. Belecsomagolnám még a szerelmet, amit iránta érzek, a tiszteletet, a biztonságérzetet, az önbiza

Néha, mikor fáj az ember szíve, lelke, az egy annyira megfoghatalan fájdalom, ami szinte megkívánja a testi fájdalmat. Talán sokszor ezért tesznek kárt magukban az emberek, ha bánatosak. Én is voltam már így, emlékszem, gyerekkoromban, ha dühös és bánatos voltam, sírás közben folyton a kézfejemet kapargattam. Durván, agresszívan, akár egész mély sebet hagyva maga után.  Most is ilyesmit érzek. Dühöt, bánatot. De most már nem bántom magamat. 

Az az érzés, ami elvált nőkén fojtogat leírhatatlan. Az a nagy büdös helyzet, hogy valahol szeretem a "régi" társamat. Mert miért is ne szeretném? A gyerekeim apja. De nem is szinte, hanem már biztosan tudom, hogy nem vagyunk egymásnak valók. Miért nem mondtam korábban? Miért mentem hozzá? Minek kellett gyereket szülnöm? Talán azért, mert egy anya nem úgy gondolkozik, mint egy feleség. És egy feleség, mint egy barátnő. A nő annyiféle lehet. És lesz is. És sosem lesz az, aki volt, mert folyamatosan /átalakul/ megújul. Ez vagyok én. Ez a nő. Hogy a nagytöbbség, vagy akárki más hogyan működik, azt nem tudom. Vagy, hogy ki mit vall be magának. Tudom, mert ismerek másokat is hasonló cipőben, kevésbé szar szituációban. De az enyém az kifejezetten peches és akkor most degradáltam a helyzetemet... Szóval minden rendben Robival. Szerintem szépen el tudunk válni. Elfogadta, hogy ez így tarthatatlan és bár azt látom, hallom, hogy másoknak (akik kérdezik és beavatja őket) nem azt adja á