- tamazonasz -

Na úgy jártam, hogy pénteken Valentin nap alkalmából nem akartam magamnak megengedni azt a luxust, hogy otthon maradjak pihenni, holott lehet, hogy jobban jártam volna. Hiúság, ó édes hiúság. Elintéztem annyival, hogy bevettem egy gyógyszert, meg egy rakás vitamint és ledőltem fél órára pihentetni a szemem. Egyébként meg remekül telt a pénteki nap. Miután végeztem a munkahelyemen, elmentem Robi irodájához, mert ő csak 4-kor végzett, így időt spórolván kimentem elé. Onnan helyből mentünk is a Wasabi étterembe, legnagyobb meglepetésemre, nagyon nagyon örültem neki. Kaptam egy szép tavaszi csokrot és telezabáltuk magunkat, magunkra vonva sok ember rosszalló tekintetét hangos hahotázás keretében. Ez a mi formánk, nem? Később rám tört a fejfájás és émelygés, de azért még meglátogattuk az Ezeregy éjszakában Babit, maradtunk egy fél órát, majd továbbálltunk. Otthon jött a gyógyszer és pihenés, és jobban is éreztem magam tőle, így felkerekedtünk és elmentünk a Dűrerbe. Bevallom, k

Tiszta sor. Alszom mint a bunda, szó se róla. De hogy azok az álmok! Hihetetlen. Ha csak az utolsó napokat veszem figyelembe, elmondhatom, hogy kivégeztem az egyik főnököm egy darab rajzszöggel, kergettem egy vámpír tinit a kabátjáért, egy kolegával táncoltam egy üres bálteremben, elrabolt egy pszichopata egy csapat fiatallal együtt, földalatti alterkocsmában buliztam, Vácról úgy szaladtam haza, mint egy megvadult farkas és rámtámadt egy alkoholista bkv alkalmazott. Valahogy ki kéne találnom, mi lehet a biológiába átszervezett shift+delete kombó, hogy néha üríthessem a lomtárat. Valamelyik kollégám feltette a kérdést: Hogy lehet, hogy te mindig emlékszel az álmaidra? A válasz az, hogy nem tudom. Azon kívül, hogy napközben ezzel szórakoztatom szűkkörű társaságom, nem sok hasznát veszem. Viszont időnként segít rávilágítani olyan problémákra, amik mellett a szürke hétköznapokban simán elmegyek. Álmunkban az agyunk azért pörög, hogy feldolgozza azt a rengeteg figyelmen kívül hagyott inf