Hideg balkonládákban
Emlékszem egy álmomra, nem olyan rég volt. Az árpád-hídi lakásunkból szépen kitessékeltek minket és én pont egyedül voltam akkor. Brigi egyszer csak megjelent és elkezdtünk magunknak alvóhelyet keresni. Végül az üres balkon ládákra jutott a választás. Kint csüngtünk az emeletről egy-egy rozoga virágládában és hiába próbáltam magamra valami takaróféleséget húzni, nagyon fáztam. Láttam, hogy Brigi meleg földet szór a ládába és kis virágok nőnek benne, amitől puhább lett az ő ágya, mint az enyém. Mert az enyém még mindig üres volt és hideg. Kérdezte, hogy miért nem kezdek el én is virágokat nevelni? Azt válaszoltam, hogy Robi még nincs itt és én rá várok. Addig az én virágos ládám üres marad, magvak nélkül.