Rákészülődés a semmire

Néha, mikor fáj az ember szíve, lelke, az egy annyira megfoghatalan fájdalom, ami szinte megkívánja a testi fájdalmat. Talán sokszor ezért tesznek kárt magukban az emberek, ha bánatosak.

Én is voltam már így, emlékszem, gyerekkoromban, ha dühös és bánatos voltam, sírás közben folyton a kézfejemet kapargattam. Durván, agresszívan, akár egész mély sebet hagyva maga után. 

Most is ilyesmit érzek. Dühöt, bánatot. De most már nem bántom magamat. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amikor a disznó hallgat és a kakas dalol

Kép
Furcsa címet találtam ki, való igaz. Talán mert sokat olvasok, ragadt rám némi kreativitás és sokat bíbelődöm asszociációkkal. De igyekszem ezeket mindig megmagyarázni. A mostani példa egyszerű. Az a disznó, amelyik bennem lakozik az lusta. Hangosan röfög és dagonyázik a sárban. Mondhatni abban a dagonyában, ahová maga alá piszkított. Nagyjából ilyen egy disznó igaz? Tudom... édi-bédi. Valaki szereti őket. Én is, aláírom. És szeretem megenni őket. De most vegyük ezeket az alap tulajdonságait. Szóval ez a kedves kis (mocskos) malac hempereg a sárban és üvölt. Ez a kis malac majdnem minden emberben ott van. Ráülünk a saját mocskunkra és üvöltünk, hogy csípi a fenekünk. Hát persze. Mit is gondoltam? Ez egy borzasztó ország, nincs esélyem tisztességesen megélni. Ez a kormány olyan rossz, mint az előző. Egyik sem tudja a dolgát. Drága a rezsi. Kínozzák az állatokat. Hazudnak, lopnak, csalnak. Mi lesz a bevándorlókkal? Miért olyan nehéz munkát találni? Senkiben nem lehet megbízni.
További információk

Merengő

Azon gondolkoztam, hogy vajon meddig, és milyen mértékben változik az ember? Én meddig fogok? Mi mindent fogok még később rossznak gondolni, amit ma jónak, vagy jónak gondolni, amit ma rossznak? Idővel mindig rájövök, hogy ami rossz történt, annak is vannak jó hatásai az életemre. Ez szabályszerű és erre már régen rájöttem, így nem esek kétségbe, ha valami balul üt ki, vagy valamit elrontok. Minden bukásból lehet tanulni valamit, valami fontosat. Így egy fokkal könnyebb elfogadni a rossz napjaim miértjét. Az jutott eszembe, hogy nagyképűség lenne azt állítani, hogy "kész vagyok". Hogy innentől kezdve már nincs mit csiszolódnom, nincs mit fejlődnöm, pedig így érzem. Bár én mindig minden pillanatban ezt gondoltam. Emlékszem, amikor oviban ültünk az ebédlőasztalnál, és teljesen meg voltam elégedve a rajztehetségemmel. De ahogy néztem a többiek pálcikaembereit, én azon gondolkoztam, hogy az én emberemnek a kezén miért 5 hurkaalakú ujj van, miért nem csak egy nagy mancs az egész,
További információk